Széchenyi 2020

A Bag-Tura forgalmi út mentén, a Galga alsó folyásának jobb partján helyezkedik el, az eredendően nyújtott halmazos, fésűs beépítésű település. Területe: 2908 hektár, lakóinak száma 2663 fő (2018. évi KSH adat)

Neve a hévíz főnévből keletkezett. A falu határában több „hő”-víz forrás is volt. A Galga patak nevével történő összekapcsolás utal a település földrajzi helyzetére is.

Régészeti emlékekben a falu határa gazdag. A legrégebbi lelőhelyen negyedkori, a pleisztocén korszakból való mamutcsontokat találtak. A vidék földrajzi, éghajlati és egyéb természeti körülményei kedveztek az ember letelepülésének, így a terület már igen korai időktől lakott volt. Az emberre utaló első leletek a neolitikum (újkőkor) vonaldíszes kerámia kultúrájának cserép töredékei. Vannak emlékek a rézkorból, a Galga vidéken nagy jelentőséggel bíró bronzkorból, vaskorból és a római korból is.

Az erődben halomsírokat, bennük IV. századi (római kori) szarmata sírokat találtak. Ugyancsak ebből az időszakból származik a galgahévízi és vácszentlászlói határ között húzódó Csörsz árok,amelynek keletkezéséhez több legenda is fűződik. Nevezetesebb lelőhely a Monostor-völgy elején a Szentandrás part nevű dűlőrész, ahol már a bronzkorban is éltek, a középkorban pedig földvár és az Ákos nemzetség bencés monostora állott. Az Ákosoknak a XII-XIII. század fordulóján épült nemzetségi monostora azonban elpusztult, ma már semmit sem láthatunk belőle. A Hévíztől délre folyó Sósi patak völgyében az oklevelekben említett Monostor, ill. Monostoralja középkori falu maradványait találták meg a régészek.

Középkori okleveles említése első ízben „Heuiuz” néven (egy jobbágy perbefogása kapcsán) 1214-ből való. A magyar történelemben jelentős szerepet játszó Ákos nemzetség ősi birtoka. A tatárjárás a falut is feldúlta, lakói mocsarakba, nádasokba menekültek. Az a monda járta, hogy a templom harangját a környék mocsarába süllyesztették, s azóta is veszély közeledtére erősen hallatszik a föld alatti harangkongás.

A XV. század első harmadának a végén (HEYWYZ névvel jelölve) mezővárosként rövid ideig Zsigmond királyé, majd György rác despotáé zálogjogon. Ezt követően sok más Galga menti területtel a hatalmas Rozgonyi birtok része. A családon belül évtizedekig folyt a pörösködés az egyes birtoktestekért. A XVI. Században a Báthory család a birtokos.

A XVI. Század felvonuló hadseregei felégett, kirabolt és üres falvakat hagytak maguk után. A három országrész számára súlyos tehertétel volt a több tízezer emberből álló katonatársadalom, amelyik kétszáz éven át csak fogyasztott, a korábbi egy helyett három államapparátust kellett eltartania. A török megszállás alatt Hévíz – annak ellenére, hogy a többször gazdát cserélt hatvani vár környékén volt – mégsem néptelenedett el teljesen. A török adóösszeírásokból láthatjuk, hogy a település létezett, többször is újra tudta kezdeni az életét.

A falu a XVII. Századtól egészen a XIX. Század második feléig jelentős részben az Esterházy család birtoka, ezt követően a Schossbergereké.

A török kiűzése után a község nagy lendülettel fejlődött, ezt a fejlődést a Rákócz-féle szabadságharc lefékezte. A kurucok e vidéken is megvetették a lábukat, azonban a Budáról kitörő labanc hadak a környék sok falvát kifosztották, felprédálták. Tizenhárom hévízi legény állt be 1704-ben Bercsényi Miklós seregébe. A romhányi csatavesztés után, 1710. január 23 -tól február 2-ig a vezérlő fejedelem, II. Rákóczi Ferenc Hévízen táborozott.

A XVI. Századtól kezdve találunk a mezőgazdasági termelésre és a jobbágyokra vonatkozó adatokat. A gabona, a szőlő és a zöldségfélék termesztése korán meghonosodott és értékesítésre is jutott belőle. A piacokon már a XVIII. század első felében keresett árucikk volt a hévízi parasztok által termelt és felkínált zöldségféle.

A XVIII. század közepére a Habsburg udvar politikájában egyre központibb helyet kapott a jobbágykérdés, államérdekből ugyanis gátat igyekeztek szabni a földesúri kizsákmányolásnak. Mária Terézia úrbéri rendelete meghatározta a jobbágytelkek nagyságát és azok használatáért járó terheket. A hévíziek urbáriumát 1770. április 24-én nyugtatták a községben. A kezdetben ellenkező földesurak rövidesen belátták, hogy az új szabályozás lehetőséget ad számukra a korszerűbb majorsági gazdálkodás kiépítésére, s ennek révén gazdasági lehetőségeik szélesebb kibontására is.

Az átalakuló gazdaság és a megújuló piac új helyzetet állított elő. A népesség száma nőtt, a művelésre alkalmas földterület egyre kevesebb lett, mindez a parasztság differenciálódásához vezetett, növekedett az elégedetlenkedő zsellérek tömege. A társadalmi feszültségek az 1848-as forradalomhoz vezettek.

Az 1848-49-es szabadságharc idején a Galga-vidék községei közül innen 141 fő (többnyire a szegényebb rétegből) ment Kossuth hívására a magyar honvédseregbe. A vidéken a különböző nemzetiségű seregek átvonulásai és a környékbeli harcok következtében megnövekedett az elhalálozások száma, amit még a pestisjárvány is növelt. Az elbukott szabadságharc utána győztesek megtorlásaik során a lakosság teherviselés fokozódott, növelve az egészségileg leromlott népesség halálozási számát.

település 1831. év 1848. év 1849. év 1850. év
elhaltak száma
Hévíz 157 139 233 89

A szabadságharc előtt és a forradalom bukása utáni lakossági adatok még pontosabb következtetések levonására alkalmasak:

település lakosok száma
1835-ben 1856-ban 1835-1856
lélekszám átlaga
Hévíz 1460 1390 1425

Az 1857. június végével az akkor fennállott császári, királyi úrbéri törvényszék rendelkezett a község úrbéri rendezéséről és a tagosításról. Az úrbéri egyezség 1863-ban jött létre. Ez Hévízen (1900 novemberétől Galgahévíz) a mezőgazdasági termelés erőteljes fejlődését jelentette, az országos utak, vasutak kiépítése pedig az értékesítésnek különösen kedvezett. Ezzel azonban együtt járt a parasztság differenciálódása is. A falu népe egyre belterjesebb gazdálkodást folytatott, új területeket vont művelés alá és új kultúrákat honosított meg, közben olyan eljárásokat és művelési módszereket tanult meg, amellyel a termelés minőségét és mennyiségét növelte.

A huszadik század ismert történelmi és gazdasági eseményei (a két világháború, a gazdasági világválság, a diktatúra stb.) mind-mind nyomot hagytak az itt élő lakosságban.

Forrás: Galgahévíz karakterterve 1995. Készült a hetedik Magyarországi Falumegújulási és Faluvédelmi Nap alkalmából

Share This